A környezettudatos háztartás 1. rész
A szokások felismerése és elengedése csodákra képes!
Szeretném felhívni a figyelmed, hogy milyen fontos a berögzött szokásaink felismerése és elengedése, hogy változtatni tudjunk életünkön!
A modern háztartásokban rengeteg olyan tisztítószer található, ami az embert és környezetét is súlyosan károsítja. Az elmúlt pár évben a tudatunkba égett, hogy mindent fertőtleníteni kell, erős vegyszerekkel kell kezelni, mert különben...Köszönhető ez a TV-ből áradó reklámdömpingnek, de tudattalanságunknak is, hiszen vakon követtük az elmúlt 100 évben azokat az irányelveket, amiknek nem néztünk utána, csak elhittük, hogy úgy van, ahogy azt mondják! Ideje ébredni, körbenézni, hogy miket is tartalmaznak azok a "tisztítószerek", amiket évek óta automatikusan leemelünk a boltok polcairól! A kor divatja megköveteli a steril tisztaságot, a jó illatot, a ragyogást és fényességet, de itt az idő, hogy felismerjük a tényt, hogy a használt vegyszerek hatása nem korlátozódik a lakásunkra, hanem onnan kikerülve természetes környezetünkre is hatással vannak, befolyásolják a talaj, a vizek állapotát, az élővilágot. A túlsterilizálás olyan baktériumfajok pusztulását is okozza, amik nélkülözhetetlenek az élethez, segítik emésztésünket, és a veszélyes mikrobák, vagy káros vegyületek hatását is csökkentik. Hatással vannak minden élő szervezetre, így ránk, és gyermekeinkre is. Számtalan eset olvasható az oldalon, hogy amint tiszta kozmetikumra, mosó- és tisztítószerre váltott a család, elmúltak vagy csökkentek a bőrproblémák (pl. ekcéma), az allergia.
A legkörnyezetkímélőbb tisztítószer az, amit el sem használunk!
Fontos, hogy tisztaságigényünket ne a divat és a reklámok határozzák meg, hanem az egészséget tartsuk szem előtt! Napjainkban már olyan mértékű vegyi hatásoknak vagyunk kitéve, hogy ideje váltanunk, tudatos vásárlókká válnunk! Ha tisztítószert vásárolunk, akkor fontos, hogy biológiailag lebomló termékeket válasszunk, és ezekből is minél kevesebbet használjunk. Azon felül, hogy a környezetünket kevésbé terhelik, jóval olcsóbbak, gazdaságosabbak, főleg, ha a környezetbarát alapanyagokból saját tisztítószert készítünk.Természetesen a legkörnyezetkímélőbb tisztítószer az, amit el sem használunk...
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a környezettudatos életvitel elengedhetetlen feltétele, hogy megfigyeljük szokásainkat, a berögzött napi rutin ténykedéseinket, és meglássuk azokat a lehetőségeket, amik számunkra könnyedén megvalósíthatóak. Aztán, amikor már ezek válnak a szokásainkká, belső indíttatástól vezérelve mehetünk tovább, vehetünk fel lépésről-lépésre olyan környezetkímélő tevékenységeket, amik annak előtte akár elképzelhetetlennek tűntek. Az a lényeg, hogy ne siessünk, ne erőszakoljuk meg magunkat, mert az valahol visszaüt, akár egy életre elveheti a kedvünket a változástól. Apránként, a magunk ütemében haladjunk, tudatosítva azt, hogy ha kis lépésekben is, de óriási dolgot teszünk. Amint átértékelődnek és megváltoznak szokásaink, ezt az energiát áramoltatjuk a kollektív tudatba, ezzel inspirálva a Föld lakosságát a változásra, és természetesen gyermekeinknek, a Föld következő nemzedékének is ezt a tudást adjuk át. Így megadva a lehetőséget egy élhetőbb és tisztább életre! Sokszor mély döbbenetet érzek, amikor belegondolok, hogy mennyi vegyi anyagtól óvhatnánk meg magunkat csak azzal, ha nem a szokásos flakont tennénk a kosarunkba! Ilyen és ehhez hasonló apróságokon múlik a jövőnk! Persze, sokak kifogása, hogy a gyárak, üzemek sokkal több káros anyagot bocsájtanak ki, mint a háztartások, de ha igazán a mélyére nézel a dolognak, akkor rájössz, hogy ez nem így van! Gondolj bele, hány család él a Földön az otthonában, hány apró lefolyó ontja ki magából a kemikáliát! Hány embernek van az a fejében, hogy csak "ezt a picit" lehet, hiszen olyan elenyésző a nagy egészhez viszonyítva. Csak arra nem gondol ilyenkor, hogy hányan gondolják még így, ami ha összeadódik, az a végén már óriási méreteket ölt. Egyik nap egy kis fertőtlenítő, aztán egy kis öblítő, utána egy kis sütőolaj, ezt megspékelvén meg minden nap a fogamzásgátlós vizelet távozik el a lefolyókon... Sok kicsi sokra megy! Rengeteg emberrel beszélgettem a témában, annak idején még mindenkit meg akartam győzni, hogy változtatni kell, majd rájöttem, hogy példamutatással, kitartással lehet csak hatni másokra, a szavak csak üresen konganak az emberek fejében. Csináld, csináld, jól csináld! - aztán lesznek követőid, akik először csak félszemmel nézegetnek, majd kérdeznek, és a végén elkezdik alkalmazni azokat a dolgokat, amikről előtte hallani sem akartak. Sok kicsi sokra megy!
Jót mosolygok, amikor visszaemlékszem arra az időszakra, amikor a kislányom, Eper pici baba volt. Születése előtt majd 15 évig magánházakat takarítottam, azon felül, hogy piszok jól kerestem, örömmel töltött el, hogy segíthetek az embereknek, a lefáradt, túlhajszolt Anyáknak, hogy a munkából haza esve, ne kelljen még Nekik a takarítással küszködniük. Ez az egész családnak jó volt, több idő maradt a gyerekekre, a pihenésre. Őszinte hálát éreztem sokuktól, hiszen hagyjuk meg, nem minden Nő születik házi tündérnek... Lehet, hogy egy multinál vezető beosztásban remekel, de nagy kihívás számára a háztartás vezetése. Szóval, ezen idő alatt profi szintre fejlesztettem a takarító tudományom. Bementem egy lakásba, és amíg körbenéztem, felmértem a terepet, a végére már tudtam is a munka menetét, és annak időtartamát. Majd, amikor megszületett Eper, abbahagytam a takarítást, és olyan kényszeresség maradt bennem, hogy folyamatosan suvickoltam, takarítottam. Éreztem én, hogy ez gáz, és fölösleges, de akkor még fontos volt számomra, hogy mindig minden makulátlan rendben legyen. Persze a későbbiekben megtanított az élet a fontossági sorrendre... A krízispont akkor következett be, amikor Eper 1 év körüli volt, és kimentünk az udvarra játszani, ahol az építkezésre szánt óriási homokkupac várt minket. Meglátta, és majd kiugrott a kezemből, szinte fejest ugrott a közepébe, öröm volt nézni! Egy ideig ácsorogtam mellette, majd elkezdett hívni, hogy játszak Vele. "Ana, deje, Ana deje!" Én meg álltam megkövülve, és nem bírtam rávenni magam, hogy beleüljek a homokba. Jöttek a gyerekkori emlékek, amikor totál szutykosan az egész napi játék után somfordáltam haza, hogy Anyu mit fog szólni, hogy megint hogy nézek ki. Hogy évekig nem voltam hajlandó cipőt felvenni, ha megjött a jó idő, az utcasarkon eldugtam a bokorban, és mezitláb mentem mindenhova, volt, hogy még az aszfalt is ráragadt a forró melegben a talpamra. Most meg ott álltam pár évvel később, és iszonyodva néztem a homokkupacot, hogyha beleülök, akkor koszos leszek, felvisszük a lakásba, megint takaríthatok... Furcsa volt látni, hogy Eper is homokos lett, hiszen az elsők között volt ez az élmény, hogy a szabadban játszott. Láttam magam kívülről, ahogy földbe gyökerezett lábakkal állok, és nem visz rá a lélek, hogy a homokba üljek. Borzasztó volt, nagyon idétlennek és tehetetlennek éreztem magam, majd ez a feszültség egy óriási bőgésben tört ki belőlem. Így utólag döbbenetes, de nem ültem le a homokba, nagy meló volt hozzászoktatnom magam a "koszhoz", de Eper nagy tanítóm volt ebben is, hiszen attól a nyártól fogva olyan szutykos volt minden nap, mint egy egészséges, normális gyerek, akit nem burokban nevelnek... Az évek alatt megedződtem, és szépen apránként olyan helyek kúsztak be az életembe, amik nem éppen a higiéniájukról voltak híresek. Többek között a Börzsönyben van egy kisház, az erdő legmélyén. Amikor először megláttam, akkor azon morfondíroztam, hogy az hagyján, ha nem alszok, mert én arra a dzsuvás ágyra biztos nem fekszem le, de legalább leülnöm jó lenne, de hova???Az egyik kedvenc helyemmé nőtte ki magát, imádom a nemes egyszerűségét, az igazi nomád feelinget, ami ott van! A szokásainkat mi határozzuk meg, nem ők minket! Aztán tavaly jött Zé tanyája, az Öreg-hegy tetején, ahol nem hogy fürdőszoba, de még víz sincs a házban, és igaz, hogy elsőre meglepő és mulatságos volt az egész miliő, hiszen más pár napra elvonulni ilyen nomád körülmények közé, mint a mindennapokat ott élni, de egy pillanatra sem tántorított el ez a tény attól, hogy Eperrel odaköltözzünk. Nem zavart a marhatrágya átható szaga, a milliónyi légy, ami mindenen rajta hemzsegett, a légysz@rtól foltos ablakok, mert már nem ez a fontos.
Ezen felül nagyon sok hasznos praktikát tanultam Zétől a tanyán, mint hogy a vágódeszkának 2 oldala van, hogy a kenyérhéjjal kitörölt tányér, akár sokszorosan újrahasználható, hogy a kés nem koszos, csak vágtunk vele egy párat... A lényeg, hogy az elmúlt években sikerült felismernem, hogy nem én vagyok a házért, hanem az értem! Sokszor azt éreztem, hogy egész életemben arra készültem, hogy Zé tanyáján legyek, hogy élvezni tudjam azt a balkáni életformát, amit Ő 10 éve él! Ezt a kis történetet azért meséltem el, hogy érzékeljétek, hogy bármi változhat, a szokásainkat mi határozzuk meg, nem ők minket, a fontossági sorrendet mi állítjuk fel! Nem attól leszünk egészségesek és tiszták, hogy agyon sterilizáljuk magunkat, sőt! Rengeteg időt megspórolhatunk azzal, ha tudatosan, és egyszerű praktikák bevetésével vezetjük a háztartásunkat. Ehhez nem kellenek erős vegyszerek, csak idő és egy kis takarítási kedv! A következő részben még megnézzük, hogy milyen anyagok vannak a hagyományos tisztítószerekben, és miért nem ajánlott az alkalmazásuk, majd ígérem, végre rátérünk a takarításra.
Epermami
forrás:Antal Vali
Szeretném megrendelni a probiotikus tisztítószereket!
